A bútorok mindig is jelen voltak az emberek életében. Nem mindig kaptak központi szerepet, nem mindig volt kulcsfontosságú azok díszítése, de mindig is helyük volt az emberek életterében. Minden egyes kornak meg volt a maga stílusa és minden korban fellelhetők voltak azok az anyagok, színek, díszítések, motívumok, amelyek kitüntetett szerepet kaptak a bútorkészítés során.

A bútorok nyersanyaga, díszítő elemei jelentősen meghatározták az adott korszak bútorzatát, enteriőrjét. Mutatjuk, hogy mely korban, milyen anyagból készült és milyen motívumokkal ellátott bútorok voltak jellemzőek és ezek a bútorok mennyiben határozták meg az adott kor és az azt követő időszak arculatát, már ami a bútorgyártást illeti.

A bútorgyártás története az újkőkorszaktól napjainkig

Az őskorban még nomád életet éltek az emberek. Mivel folyamatosan vándoroltak, így a bútorkészítés nem játszott szerepet az életükben.

Az újkőkorszakban az emberek állandó otthonokat teremtettek. A neolitikus korszakban a legkönnyebben hozzáférhető anyag a kő volt, így minden házban főként ebből az anyagból készítettek asztalt, padokat, fekhelyet maguknak.

Az ókorban már a fa és az állati szőrmék is szerepet kaptak a bútorok készítése során. A fa, a későbbiekben, az egyik leggyakrabban felhasznált anyagnak számított a könnyű megmunkálhatósága és a tartóssága miatt. Az ókori egyiptomi sírfeltárások során egyszerű bútorokat is és aranyozott, díszes motívumokkal ellátott székeket, trónszerű ülőalkalmatosságokat is felszínre hoztak a fáraók sírkamráiból. A hierarchikus rendszert jól példázza, hogy a módosabbak, a bútorokkal is kifejezték kiváltságos helyzetüket, a társadalomban betöltött rangjukat.

Ez a különös, materiális ellentét jellemezte az ókori Rómát is, hiszen a szegényebb emberek az egyszerű bútorzatot preferálták – nem is engedhették meg maguknak a drága szobaberendezést –, míg a Római Birodalom gazdag rétege az elegáns, kifinomult, legfőképpen fabútorokat részesítette előnyben. Az ókori görögök sem büszkélkedhettek sok bútorral, de azok szinte egytől-egyig díszes, szépen megmunkált, faragott, berakásokkal ellátott volt. Tárolásnál, a ládák kaptak főszerepet.

A középkorban némileg háttérbe szorult a bútorkészítés, legalábbis az egyszerűségre törekedtek a formák és a dekoráció tekintetében. A legfontosabb bútornak a szék, a pad és a láda számított, mindenféle motívum nélkül. A praktikumot helyezték előtérbe és ez az arisztokráciánál sem volt másként. A középkori várakban hatalmas székek és asztalok kaptak helyet, ezzel is kifejezve egy-egy tehetős ember, társadalomban betöltött szerepét. A módosabb emberekkel ellentétben a szegények, több funkciót is betöltő bútorzattal rendezték be házaikat. A klasszikus faládát például utazás során is magukkal vitték, de az otthonaikban is gyakran használták tárolásra, vagy fekhelyként.

A gótikus kor magával hozta a cirádás elemeket, a baldachinos ágyat és a masszív, főleg tölgyből készült bútorokat. A bútorok jelentősen megújultak a reneszánsz korában, ahol a kézművesek végre megmutathatták, mire képesek. A gazdag, virágos motívumok, az aranyos díszítések és a bársonykárpitozás került előtérbe. A korszak bútorgyártásának jellemzői: luxus és pompa minden mennyiségben. A bútorok faragásánál központi szerepet kaptak a bibliai motívumok is. Ez az időszak a reneszánsz művészeknek kedvezett.

A rokokó időszakában már nem csak egy mesterember készített egy-egy bútordarabot. A bútor készítése, legyen szó, székről, asztalról, vagy ágyról, több ember keze nyomát is őrizte, ez meg is látszott a bútorok minőségén, hiszen gazdag színvilág és részletes, alapos kidolgozottság jellemezte a bútorokat. Amelyek nem csak vizuálisan nyújtottak kielégülést, de kényelmet is biztosítottak.

Az ipari forradalom sok szempontból változást hozott az emberek életébe. Rengetegen költöztek a városba, így a bútorgyártás területén is beindult a tömegtermelés. A fa mellett, megjelent a fém és elsősorban az egyszerűség került fókuszba.

A I. világháborút követő években is a letisztult, egyszerű formákra összpontosítottak, majd a II. világháború időszaka után előtérbe kerültek az egyedi igények és megjelentek a különböző életstílusokhoz kapcsolódó termékek. Többek között a bútorgyártás területén is. A modern bútorok esetében a dizájnos küllem került fókuszba, amellett, hogy funkciót betöltő, kényelmet szolgáló bútorok is készültek.

A Chiavari szék születése

A Chiavari szék mindkét jellemzőt magában hordozza, hiszen ez a szék nem csak kifinomult és elegáns, még komfortos is. A Tiffany székként is ismert ülőalkalmatosság feltalálója Giuseppe Gaetano Descalzi, aki 1807-ben tervezte és alkotta meg ezt a típusú széket. A szék sikerességét bizonyítja, hogy hamarosan tömegesen is el kezdték gyártanai, nem csak Chiavariban, hanem a környező városokban is.

A Chiavari szék előnyei

A Chiavari székeket előszeretettel bérlik elegáns eseményeken, például esküvőkön, hiszen ergonomikus kialakításuk miatt roppant kényelmesek. A kifinomult Chiavari székek légiesen könnyűek, minden gond nélkül egymásra helyezhetők, így nem csak a szállításuk, a tárolásuk is egyszerű. A székek minimális teherbírása 120 kg.

A Chiavari székek alapvetően kétféle anyagból – fa és műanyag – készülnek. A Chiavari – amerikai székek anyaga, a bükkfa, míg a Crossback székek gyártásához tölgyfát használnak. A Chiavari szék hatféle színárnyalatban – elegáns fehér, limewash, klasszikus barna, rosegold, arany, átlátszó – is elérhető, ami számtalan lehetőséget nyújt a különféle események dekorációjának kialakítására. Amennyiben életünk egyik meghatározó eseményére kívánunk széket bérelni, a Chiavari – amerikai szék tökéletes választásnak bizonyul.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .